ORICON 1800 másodperc interjú: Ruki (the GazettE) x Shou (Alice nine)
  
Közös jellemzői két embernek ugyanabból a generációból?
― Akárhogy, beszéljetek arról, amiről szeretnétek, a terv az, hogy legyen 30 perc kötetlen beszélgetés.
Ruki: Ahahaha. Micsoda feladat, huh (lol). Most felkavartatok. (lol).
Shou: Tudod, egyre idegesebb vagyok.
Ruki: Csak nyugi (lol). Jobb lesz, ha nem durvul be ez az egész. Ez a terv.
― Ha így akarjátok, megértem (lol).
Ruki: Yosh. Oké, először is, kérlek, legyél velünk kedves.
Shou: Ah, elnézést
Ruki: Miért kérsz hirtelen bocsánatot (lol)!
Shou: Nem, nem, sajnálom (lol).
Ruki: Épp ezért (lol)!
Shou: Nem (lol). Ez az első alkalom, hogy mi szemtől szembe beszélünk, és ahogy ezt vártam, ideges vagyok. Már volt alkalom ((hogy hasonló interjút csináljunk)) a többi taggal együtt, de ez az első alkalom, hogy egy ilyen újszerű beszélgetésen veszek részt.
Ruki: Tényleg, belegondolva, ez az első alkalom, hogy szemtől szembe beszélünk.
Shou: Amikor az én bandám elindult, a the GazettE már egy vagy több éve jelen volt. Adódott egy lehetőséget, amikor felléphettünk a GazettE-tel egy napon, azt hiszem, a Takadanobabában. Mi még gyerekcipőben jártunk, de a GazettE akkor már egy csodálatos bandává vált. Már akkor is azt éreztem, hogy ők fantasztikusak.
Ruki: Várj, várj, jobb lenne, ha egy kicsit visszafognád ezt, Shou-kun (lol).
― Ah, azt hiszem, ez Ruki-kun dolga (lol).
Shou: Ah, sajnálom. Elég keményen kezdtem el a beszélgetést (lol). De emellett, ő egy nagyszerű senior.
Ruki: Várj, várj egy percet (lol), ne kezeld az embereket vén szivarként! Ugyanabból a generációból vagyunk.
Shou: Oké, de attól még ez a helyzet.
Ruki: Nos, mielőtt az Alice nine megalakult, és Shou még az előző bandájában volt, már tudtam a létezéséről, csak soha nem beszéltünk egymással.
Shou: Köszi!!
― Mivel a GazettE 2002-ben alakult, az Alice nine pedig 2004-ben. Ha már a bandáknál tartunk, te vagy a senior 2 évvel.
Ruki: Igen, igen. Én csak azt mondtam, hogy nem vagyok az ő seniorja ((korban)).
Shou: Nem, de két év azért nagy különbség. Az első visual kei bandám 2002-ben alakult. Ez azért van, mert még gyerekesek vagyunk.
― Amikor megismertétek egymást, mi volt az első benyomásotok?
Shou: Naw, erről tényleg nem akarok beszélni.
Ruki: Miért nem?! (lol) Mivel utána mi nem beszéltünk egymással, nem igazán tett bennem semmilyen benyomást. Csak az a benyomás maradt meg, amikor beléptünk a jelenlegi cégünkhöz (PS COMPANY). Akárhogy is nézzük, mindenki hatalmas volt! Ez volt az első benyomásom (lol).
― Hiroto kivételével, huh.
Ruki: Ah, ez így van (lol). Azért, mert a srácok a bandámban elég alacsonyak. Amikor mi és az Alice nine egy liftbe kerültünk, ((odabent)) úgy éreztük, mintha legyőztek volna (lol). Nálunk Uruha a legmagasabb, de még ő sem éri el Shou-kunt. Amikor meg Tora mellett álltak, akkor tényleg lefegyverezve éreztem magam (lol).
Shou: Mert Tora a legmagasabb az Alice nine-ban, 182 cm vagy ott körül.
Ruki: Azt mondod, 182 cm! Olyan, mintha Gulliver királyságában lennék.
Shou: Ahahaha. Gulliver királysága (lol).
― Na de a családi szerepekről beszélve, Ruki a fiatalabb, van egy bátyja, és Shou-kun az idősebb, van egy húga. Úgy tűnik, ma az idősebb és fiatalabb tesvér szerepek felcserélődtek (lol).
Ruki: Ah, igen. De tudod, attól függetlenül, hogy ebben a senior-junior helyzetben vagyunk, és bár a szerepek felcserélődtek, úgy érzem, hogy a személyiségem inkább a fiatalabb testvérhez hasonlít. (lol)
― Úgy tűnik, mindketten hasonlóan szigorú háztartásban nőttetek fel.
Ruki: Igaz, a családom elég szigorú volt.
Shou: Az enyém is.
― És mégis, mindkettőtök zenésszé vált…
Ruki: Ahahaha. Igen, mert ez visszaüt (lol). Ez az eredménye a szigorú környezetnek. Még a hajamat sem festhettem. Shou-kun, a te családod is ilyen szigorú volt?
Shou: Igen, eléggé. Folyton csak tanulnom és tanulnom kellett, és a középiskola alatt kapott el a lázadó érzés. De a szüleim nem változtak, ugyanolyan borúsak, mint voltak...
Ruki: Shou-kun, annyira borús vagy (lol).
Shou: Igaz, de én nem árasztom a borúságot!
Ruki: É-Értem…… nehéz ezt mondani, nem? (lol) Naw, de te most szikrázol, mióta énekes vagy (lol). Ha már itt tartunk, én nem szikrázom (lol).
Shou: Nem, biztos ez is valmai válaszreakció. Azt hiszem, ez azért van, mert van a szívemnek egy sőtét oldala, ahol keresem a fényt. Középiskolában csatlakoztam kosárlabda csapathoz, aztán történt egy baleset, ami miatt nem voltam képes többé játszani, és ez egy fordulópont számomra.
Ruki: Volt egy baleseted?
Shou: Igen. Beragadtam a kocsiban, és nem tudtam résztvenni a meccsen, amikor amikor zsibbadást éreztem, mintha nem akarnék semmit se csinálni, és elsötétült a szemem előtt minden. Utána láttam egy képet a Luna Sea yokohamai fellépéséről és a zsibbadás eltűnt. Akkor megtaláltam a fényt.
Ruki: Értem. Szóval nem a kosárlabd miatt volt.
Shou: Nem, nem amiatt. Azt gondoltam, 'igen, ez az!'. Ruki-san, te is figyelemmel kíséred a Luna Sea-t, igaz?
Ruki: Persze, persze. Umm, most mintha a zenei gyökereinkről beszélgetnénk.
Shou: Igen
Ruki: De nem hiszem, hogy ebbe az irányba kéne haladni a beszélgetéssel (lol). Shou-kun, féken tartod magad abba, hogy szabadabban beszélj. Komolyan, legyél lelkesebb~ . Beszélj őszintén~.
Shou: Ah, igen. Bocsánat!
Ruki: Hey, még mindig merev vagy (lol). Várj egy percet, miért nem változtatjuk a mai témát "Egy találkozás, hogy kibontakoztassuk Shou-kun-t"-ra (lol)?
Shou: Nem, nem. Nem számít, mennyire mondja nekem Ruki-san, hogy beszéljek nyíltabban, ital nélkül ez lehetetlen (lol).
Ruki: Beszélj többet! Merev, merev, merev! Bár ez is Shou-kun személyisége, huh. Ez az igazi jellemének az alapja. Ez lehet Shou-kun egyik erőssége. Amúgy meg, a mi generációnkban, a senior-junior kapcsolatban, még mindig meg van az a szigorú generáció, amiben mi is felnőttünk. És mivel ugyanabból a generációból származunk, teljesen megértem.
― Mert ez Ruki-kun igazi jelleme.
Ruki: Igen, igen. Mégha ezt mondom magamnak is, ez az igazi személyiségem.
Shou: Így van. Bár nem teljesen, mert a személyiségem azóta lett ilyen, mióta csatlakoztunk a céghez(lol). Előtte én inkább idióta voltam (lol). De amikor a bandáról volt szó, komoly lettem, mert ha így teszünk, ha ezen az úton haladunk, annál inkább válhatunk seniorokká. És ezzel együtt megnövekedett a tiszteletünk a seniorok iránt.
Ruki: Oh, igen. Abban a pillanatban, amikor az Alice Nine besétált a cégbe, barátságtalannak tűntek, akik csak előre haladnak. Volt egy ‘ne gyere a közelembe’ aurájuk is.
Shou: Kezdetben nem közeledtünk senki felé, igaz, ez ijesztő.
Ruki: A mi esetünkben, amikor a céghez jöttünk, mivel egy függőleges felépétísű társadalomból jöttünk, mi is barátságtalanok voltunk. Úgy gondolom, talán nekünk is volt egy "ne beszélj hozzám!" auránk. Valószínűleg ez a benyomás maradt meg Shou-kunban a mai napig, huh (lol). De már felnőttünk, szerényebbek vagyunk, és amikor új emberekkel találkozunk, néha meglepődünk magunkon, és azt gondoljuk, hogy "Egész jó el lehet beszélgetni vele!" (lol).
Shou: Ahahaha. De azt hiszem, ez egy alapvető dolog a függőleges felépítésű társadalomban. Nem hinném, hogy ez egy rossz dolog.
Ruki: Igaz. Ez annyira nem jön ki nyilvánosan, de érezhetően fontos szerep, hogy ki áll a társadalom élén, de az is fontos, hogy normális emberként éljünk. Ennek értelmében, nem hiszem, hogy Shou-kun ebbe az irányba fog haladni, mert a külső megjelenése ellenére ő határozott. Hallottam pletykákat, hogy bár Shou-kun megjelenése kedves, de ha mérges lesz, ő az első, aki felemeli a kezét (lol).
Shou: Ahahaha. Nem is.
― Annak ellenére, hogy általában kedves vagy, váratlanul megtudod magad macsakolni, nem, Shou-kun? (lol)
Shou: Igen, elég makacs vagyok.
Ruki: Szerintem ez jó. Az a rossz, ha nem vagy makacs. Ezért vagyunk mostanában rosszak. Ah, nem, nem. Újabban, amikor kinyitom a számat, minden, amit mondok, az az, hogy, “Ezek a mai fiatalok!” (lol).
Shou: Ah, én is! Őszintén, sok dolgot gondolok erről!
Ruki: Sokat tudnánk beszélni erről. Ah, arról? Nekem rendben van, hogy beszélünk erről a témáról, de ez Shou-kunnak és az imidzsének is oké (lol)?
Shou: Ahahaha. Persze!
Ruki: Azt gondolom, hogy van egy bizonyos korhatár, amikor már elég tapasztalatunk van a függőleges felépítésű társadalomban. Te, ez nem valami félénkségi szint! Na jó, lehet, kicsit goromba vagyok…… és nem ugyanazon a szinten helyezkedünk el! Vagyis ilyesmi.
Shou: Igen, igen. Teljesen megértem. Kérlek, mutasd be magad helyesen!
Ruki: Így van. Mégha félénk is vagy, mutatkozz be! Úgy, mint én, vagy még nyugodtabban! Várj, Shou-kun, mondj valamit erről ―
― Ah, te menekülsz (lol).
Ruki: Nem, nem, csak én vagyok az egyedüli, aki beszél (lol).
Shou: Teljes őszinteséggel úgy gondolom, hogy az erőfeszítései, amiket szépen folyamatosan halmoz fel, nem elegek, ő egy gyerek.
Ruki: Ahahaha. Na ez az! Ez az egész egy felnőttes beszélgetésbe átfordul (lol). Folytassuk!?
Shou: Miért tűnik úgy, mintha folyamatosan keresnénk egy érdekes ürügyet, hogy folytassuk beszélgetést?
Ruki: Nem így van? De. A yutori generációról beszélek, de közeledünk a hétvégéhez, amikor pihennünk kell, míg ez a generáció épphogy elkezdődött. Haszontalan a yutori generációt hibáztatni. Ez már a neo-yutori generáció.
Shou: Neo-yutori! Ennyi! A mi korunkban az volt a cél, hogy jó helyre kerüljünk és kezet rázhassunk másokkal! Ilyesmit nem igazán látok manapság.
Ruki: Nincs, nincs, nincs. Semmi ilyesmi nincs, huh. Tudom, hogy milyen érzés ez~ (a szimpátia). Igaz, a mi időnkben mi 'lázban égtünk'. Mert, annak ellenére, hogy jó pozícióba kerültünk, mindig rivalizáltunk. Igyekeztünk, hogy még jobban ragyoghassunk. Nem jó, ha ilyesmi már nincs. Ez most stagnál, szerintem. Ha nem nézünk szembe semmi nehézséggel, akkor soha nem is fogjuk tudni legyőzni őket. Azt kell mondanom, Shou-kun, hogy te ilyen kedves arccal ilyenekről gondolkodsz, ijesztő!
Shou: Ahahaha. Tudod, ez normális.
Ruki: Ah, még régebben, amikor a bandatagok összegyűltek, olyanokat szerettünk volna írni, mint "Profiként az ötleteim".
Shou: Ahahaha. Igen, mi is írtunk ilyen dolgokat. Mint például "Profi ötletek Lányok X"(lol).
Ruki: Igen, igen (lol). Biztos sóvárgott érte a lelked. Ha egyszer nagyobb leszel, sokkal ismertebb leszel meg minden, de nem bizonytalankodhatsz, hogy tudsz e majd eladni. Mert, azt hiszem, bármi is történik, tudnod kell küzdeni magadért. Bár mi ennél a cégnél vagyunk, ha nem tennénk meg minden tőlünk telhetőt, nem lennénk képesek megmutatni az erőnket.
Shou: A mi esetünkben, mi a GazettE után jöttünk ide, ők ekkorra már persze a PS Company márkájává váltak. Természetesen tiszteletben tartjuk őket. Mi is beléptünk a PS Company-hez, és bár nem voltunk profik, nem akartuk, hogy azt higgyék, hogy nem tudunk eladni semmit, ezért kétségbeesetten gyakoroltunk.
Ruki: Igen, ez az! Ez az, amit az sóvárgó lélek alatt értettem. Yep. De őszintén, azt gondolom, hogy az Alice nine elképesztő. Nos, annak érdekében, hogy nagyobbak legyünk, ragaszkodunk ahhoz a zenéhez, amit jónak gondoltunk. Ki akarok tartani emellett még mindig. És még a mai napig nem bólintunk könnyen fejet és egyezünk bele olyanba, amibe igazából nem akarunk. Egy kellemetlenkedő banda vagyunk, de ha máshogy lenne, nem is mi lennénk.
Shou: Így van.
Ruki: Ah, mi komolyak vagyunk, huh (lol).
Shou: Igazán komolyak (lol). ―
― Úgy tűnik, hogy az, hogy zárkózottak vagytok, közös bennetek.
Ruki: Zárkózott vagyok.
Shou: Ah, én is.
Ruki: Ha van egy társaságban valaki, akit nem érdekel a véleményem, nem tudok velük elmélyülten beszélgetni.
Shou: Ezt teljesen megértem.
Ruki: Igen. Az is más, ha együtt lógsz egy számító személlyel.. Én úgy vagyok vele, hogy meg akarom ismerni azt a személyt, akiről azt hiszem, hogy érdekes, de ha nem kelti fel az érdeklődésemet, akkor nem igazán tudok vele beszélni. ―
― Milyen személy tudja felkelteni az érdeklődésedet?
Ruki: Én tervezem meg a CD borítót és csinálok más hasonló dolgot, szóval ha valaki ugyanezeket csinálja egy bandában, akkor az vonz engem. Ha pedig valakit nem érdekel a CD borító, akkor utána engem meg ő nem érdekel tovább. Fontos, hogy egyezzen az érdeklődésünk. ―
― Akkor ez lehet az oka annak is, hogy mivel Shou-kun egyszer dolgozott egy szabó üzletben, most ő felel az egész Alice nine vizuális megjelenéséért.
Shou: Így van. Én vagyok a felelős ezekért a dolgokért, de úgy gondolom, hogy Ruki-san is fantasztikus ebben a témában. Ruki-san munkáival kapcsolatban mindig azt gondolom, hogy "Jó lenne, ha olyan jól csinálnám, mint az övé", és el kezdek válogatni a terveim között, de még mielőtt befejezném, már érzem a vereséget. Ilyenkor mindig frusztráltan érzem magam, mint, “Uwa~, vesztettem!”. Igazából, az ő jelenléte mindig vonzza az emberek figyelmét. ―
― Mit gondolhatnak a rajongók, ha titeket látnak?
Shou: Ő egy fura srác, nem?
Ruki: Nem hinném, hogy ezt! ―
― Nem inkább azt, hogy olyan, mint egy herceg?
Ruki. De, azt hiszem, igen. Akárcsak egy herceg. ―
― Azonban Ruki-kun egyáltalán nem herceg.
Ruki: Ahahaha. Nem vagyok egy herceg. Azt hiszem, Saga-san kieesik ebből a kérdésből (lol), de Shou-kun tökéletesen megfelel hercegnek.
Shou: Gyerekkoromtól fogva elgyenülök, ha menőnek mondanak.
Ruki: Ezen nem lehet segíteni, menő vagy.
Shou: Nem, nem. Nem vagyok az. Rettenetes, hogy menőnek hívnak, mikor ha rajtam múlna, összetörném magam.
Ruki: Igen, ismerős ez a fajta érzés. Olyankor gondolom ezt, amikor megnézek egy live-et. De mivel te menő vagy, nem baj, ha ragaszkodsz ehhez a menő jellemhez a végsőkig.
Shou: Naw. Ezt lehetetlen megcsinálni!
Ruki: Egy félénk srác vagy?
Shou: Az vagyok.
Ruki: Milyen aranyos (lol). ―
― A 30 perc lassan a végéhez ér. Ez a határidő, de…
Shou: Ah, rendben van, ha még mondok valamit? Ez egy olyan dolog, amit szeretném, ha hallana Ruki-san.
Ruki: Kérlek, kérlek (lol).
Shou: Honnan vannak Ruki-san forrásai az ő imidzséhez? Szeretném tudni, meddig érnek az antennái. A mennybe szállok, ha ezt az egyet elmondja nekem.
Ruki: Azt mondod, a mennybe mész (lol)! Ne menj még a mennybe (lol)! Naw, vajon meddig érnek az antennáim? Nem igazán nyúlnak el sehová, de tényleg. Nálam a zene és a design együtt van, szóval nem kell az antennáimat semerre nyújtogatnom…… De aztán szeretem az igazi történeteket a dolgok mögött (lol). Ez azért van, mert szeretek pletykálni (lol). A pletykák által sok mindent megtudhatok (lol). Igaz, nem vagyok valami nagy társaságkedvelő, de a pleytkákból sok minden kiderül, és ez olyasmi, amit szeretek.
Shou: Azt hiszem, Ruki-san a dalszövegeiben jól képes kifejezni az emberi természetet. Ha egy ember nem rendelkezik tiszta szívvel, ő képes valami erkölcstelent erkölcsösnek látni.. Ezért és a dalszövegei miatt gondolom, hogy Ruki-san olyan tisztaszívű ember. Az én esetemben is van sok tiszta dalszöveg, de így fordítva nézve néha gondolkozok rajta, hogy hol rontottam el.
Ruki: Értem.
Shou: Ez az, amiért Ruki-san egy nagyszerű srác!
Ruki: Ahahahaha. Mi a fene, így hirtelen (lol). De azért köszönöm a bókot (lol).
Shou: Szeretnék még veled beszélgetni. Kérlek, igyál meg majd velem egy pihentető italt.
Ruki: Rendben, lazítsunk. Azt kívánom, Alice Nine, nyújtsd a legjobbat! Mi ((the GazettE)) is a legjobbunkat hozzuk.
Shou: Yep. Megteszünk mindent! Nagyon köszönöm a mai napot!
Ruki: Hasonlóképpen. Amikor kimegyünk majd inni valamit, beszélj kevésbé kimérten (lol).
Shou: Megpróbálom (lol).
= Vége =
eng trans by: theGazettE_INA & Alice9_INA
Source: http://www.oricon.co.jp/music/column/psp/vol001.html
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
