Nakigahara*

A tavasz színei, megőrülhetsz a fesztelenségükkel
Ha csak elfeledhetném
Valaki lehangolt lehet azáltal, hogy nézi a rothadás szépségét a szemeivel

Valaki nevethet azt gondolva, hogy ez csak a magányosság
A tavasz színei harmadjára emelkedtek fel
Lassan visszatartom a lélegzetem, a mocsokban úszok
Nem megfelelő az az illúzió, hogy
Megfulladok tempózás közben
Jobb, mint a domináns kezem, mely elnyomja az valóságot

Inkább tartottam volna a könnyű sérelmemen,
Eltemetem a neved

Rohadt gyökerek hajlongnak a vízfelszínen
A fogaskerekek úgy forognak, mintha eltorzultak volna
Figyelmesen hallgatom a csikorgó hangokat
Teljesen megőrülhetek?
Mindez a tiltott szavak sekély óceánja
Olyan mocskos, hogy azt hihetnéd tiszta

Viszlát, egy féktelen sötétségben zuhanok majd
Viszlát, ezzel vége


Az eső panaszkodó könnycseppjei
Mindig, amikor a semmivel szembesülök, túlcsordulnak


A betűzött szavak elmosódnak

Könnyek valamikor szárazon tartják majd,
A csönd által fogom megölni.
A séta végén az árnyékban
Elvesztem az eszemet

Rothasztott gyökerek a víz felszínén
A fogaskerekek úgy forognak, mintha eltorzultak volna
Észrevettem, hogy a testem a földöz csapódott, közel a csikorgó hangokhoz
Észrevettem valami hasonlót, ami

Az eső panaszkodó könnycseppjei
Mindig, amikor a semmivel szembesülök, túlcsordulnak
A betűzött szavak elmosódnak
A könnyek szétszóródnak a magánnyal, amikor csendben élsz
Törvénybe vésett, hogy sohasem lehetek képes újra mosolyogni

Én vagyok, aki szeretett téged
Én vagyok, aki bámult téged
Én vagyok, aki akart téged
Én vagyok, aki elveszített téged
Te vagy, aki szeretett engem
Te vagy, aki bámult engem
Te vagy, aki elpusztított engem
Te vagy, aki elkapott engem
Te vagy, aki megölt engem

*Nakigahara egy hely (Ruki azonban a szövegben életre kelti ezt)

Fordította: Atashi-sensei
Köszönet a segítségért, lektorálásért és a támogatásért: Hayley